A mikrofon (mikrofon) főbb műszaki paraméterei közé tartozik a maximális hangnyomásszint (AOP), az érzékenység, a frekvenciamenet, az irányíthatóság, az impedancia, a teljes harmonikus torzítás (THD) és a jel-zaj arány (S/N).
Maximális hangnyomásszint (AOP): Ez az a hangnyomásszint, amelynél a mikrofon {{0}}% teljes harmonikus torzítást ad ki KHz-en. A tipikus teszt 0 dB SPL és 35 dB SPL között van.
Érzékenység: Azt jelzi, hogy a mikrofon milyen hatékonyan alakítja át a hangot elektromos jellé, általában decibelben (dB) kifejezve. Minél nagyobb az érzékenység, a mikrofon annál jobban képes rögzíteni a hangot.
Frekvenciaválasz: a mikrofon érzékenységének változására utal a {{0}}Hz-től 0 kHz-ig terjedő tartományban, amelyet frekvencia-válasz görbében fejezünk ki.
Irányítás: Leírja a mikrofon azon képességét, hogy különböző irányú hangokat rögzítsen, és a közös irányíthatóság magában foglalja a kardioid, mindenirányú stb.
Impedancia: A mikrofon bemeneti ellenállását jelzi, általában néhány száz ohmban.
Teljes harmonikus torzítás (THD): Az audiojel torzítási fokának mértéke, a kisebb értékek kisebb torzítást jeleznek.
Jel-zaj arány (S/N): A jel és a háttérzaj arányát jelzi, minél magasabb a jel-zaj arány, annál kisebb a háttérzaj.
Emellett a mikrofon besorolása és teljesítményparaméterei is fontos szempontok a mikrofontechnológia megértésében. Az akusztikus-elektromos konverziós mechanizmus szerint a mikrofonok dinamikus mikrofonokra, kondenzátormikrofonokra és piezoelektromos mikrofonokra oszthatók. A dinamikus mikrofon a hangzavarkúp mágneses térben történő mozgása révén feszültségváltozásokat generál, ami alkalmas a miniatürizálásra és a tartóssági követelményekre; A kondenzátor mikrofon átalakítja a jelet a kondenzátor távolságának hanggal történő megváltoztatásával, nagy érzékenységgel és jó frekvencia-jellemzőkkel rendelkezik; A piezoelektromos mikrofonok a piezoelektromos effektus révén a hangot elektromos jelekké alakítják.
